Annak érdekében, hogy Önnek a legjobb élményt nyújtsuk "sütiket" használunk honlapunkon. Az oldal használatával Ön beleegyezik a "sütik" használatába.

HANTOS ELEMÉR (1881-1942)

Egy világhírű közgazdász

Hantos Elemér 1881 november 12-én látta meg a napvilágot Budapesten, nagy sikerű sorspálya innen indul el és itt is fejeződik 1942. jún. 28-án. Életútja során mindvégig hűséges volt alapvető célkitűzései iránt és  szem előtt tartotta a nemzeti ügyek szolgálatát.

Középiskoláit a soproni evangélikus liceumban, egyetemi tanulmányait Budapesten és Cambridge-ben végezte.
Angliából hazatérve, kinti disszertációja alapján elnyeri Budapesten a jogi és államtudományi doktorátust. Később ügyvédi oklevelet is szerez.
Rövidesen csatlakozik a vidéki pénzintézetek megszervezésével foglalkozó munkálatokhoz. Tevékenysége eredményeként létrejött a Pénzintézetek Országos Egyesülete, a Pénzintézetek Országos Nyugdíjegyesülete és a Pénzintézetek Országos Biztosítóintézete. Mindhárom intézet ügyvezető elnökké választja.
1904—1910 között szerkeszti a Pénzintézeti Szemlét, másfél évtizeddel később Hegedűs Lóránddal együtt megalapítja a TEBE-t (Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete), amelynek élete végéig társelnöke marad. 1910-től politikai szerepet vállal. Képviselővé választják, mint az Országgyűlés tagja, több törvényjavaslat előadója.
1917-ben gróf Eszterházy Móricz, illetve Wekerle Sándor kormányában, gróf Serényi Béla kereskedelmi miniszter mellett államtitkár. 1918-ban a M. Kir. Postatakarékpénztár élére kerül, amely intézet a Monarchia összeomlása után egy rövid időre a jegybank szerepét veszi át. 1919-ben a „zöld bankjegyek” kibocsátása alkalmával szembehelyezkedik a Tanácsköztársaság gazdaságpolitikájával, amiért eltávolítják hivatalából. Ezzel szerepe a magyar belpolitikában véget ért. 1916-tól a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára, 1929-től az egyetem jog és államtudományi karának egyetemi nyilvános rendkívüli tanára élete végéig.
1924-ben Genfben a Népszövetség közgazdasági bizottsága előadójának választja. Ekkor indul meg világhírnevét megalapozó, politikailag legértékesebb munkássága, melynek célja az első világháborúban vesztes Monarchia széteső közép-európai országainak gazdasági egyesítése. Megalapítja Bécsben a Mitteleuropäische Wirtschaftstagungot, majd ennek az eszmének szolgáló bécsi, budapesti és brünni közép-európai intézeteket, végül a genfi Közép-európai Intézetet.
Erre az időszakra esik legtermékenyebb korszaka, szinte ontja a tárgyra vonatkozó mélyenszántó tanulmányait. A Közép-Európa gazdasági egyesítésére irányuló törekvésekkel párhuzamosan világgazdasági kérdésekkel is foglalkozik. Közel félszáz tanulmányának túlnyomó része alig 20 év alatt — a két világháború között — jelenik meg, nem beszélve a számtalan újságcikkről, melyeket Európa különböző napilapjai és folyóiratai számára ír. Könyvei az összes nagy nyugati nyelven kerülnek kiadásra eredetiben megírva vagy fordításban. A fordítás japán nyelvre is kiterjed. Legmaradandóbb emlékművének időálló írásai bizonyulnak, melyek ma is keresett és becsben tartott értékek szakemberek számára és könyvgyűjtők között.
„Hantos Elemér budapesti professzor és államférfi tette a legtöbbet azért, hogy a nemzetközi közvélemény megismerje a dunai gazdasági konföderáció szükségességét… az általa Budapesten, Bécsben, Brünnben és Genfben alapított intézményeken keresztül erős hatást gyakorolt az európai közvéleményre, amely hozzájárult ahhoz, hogy a figyelem Közép-Európára irányuljon.” (Idézet Prof. Jaques DROZ L’Europe Centrale — Közép-Európa — című munkájából, mely mind a mai napig elismert alapvető forrásmunka.)
Az 1929-es válság világossá tette az általa meghirdetett közép-európai gazdasági szövetség fontosságát. Több terv született meg a létrehozására, így például André Tardieu francia miniszterelnök 1932-ben előterjesztett dunai konföderációs terve, amelyet egyesek úgy említettek, mint „Tardieu—Hantos”-terv. De bármely terv végül is megbukott azon, hogy az ésszerű gazdasági okok helyett a politikai érdekek döntöttek.
A visegrádi hármas találkozó, majd a Budapesten és egyes szomszédos országokban újonnan megalakított, Közép-Európával foglalkozó intézmények mind az ő megbékélést és gazdasági egymásrautaltságból fakadó együttműködést hirdető nyomdokain haladnak, mégha megváltozott politikai körülmények között is. Ésszerű, humánus rendezési terve égetően aktuális a ma újból széthúzó, a régi démonoktól — sovinizmustól, gyűlölettől — gyötört közép-európai nemzetek számára.
Hantos Elemér előfutára volt annak a szellemnek, amely az együttélés egyetlen lehetséges útját mutatja, és már nemcsak Közép-Európa, hanem egész Európa számára: azt hangsúlyozni, ami összeköt, és nem azt, ami szétválaszt.